Tegye fel a kezét az a turista aki kétszer járt Siem Reapban. Nalátjátok, erről beszélek. Mindenki tanul a hibájából. Kivéve engem. Bár a blogbejegyzés ezidáig vázlat maradt, most megosztom veletek mit gondoltam tavaly erről a helyről mikor először jártam itt:

Kambodzsa egy kis extrát is hozzátett az eddigi vizum élményeimhez. 20 USD (2015ben ez az összeg 30 USD-re és 100 BHT kenőpénzre emelkedett), plusz ha nincs nálad épp egy igazolványkép akkor az 1 USD extra. Ez az első mosolylekonyító akció, de végülis 1 dollár az semmi. Nekem csak az elvvel van a bajom hogy ha a következő kapunál automatikusan lefotóznak akkor miért is ne tudják adminisztrálni az általuk készített tök hiteles képet... Viccesen néz ki a határ ahogy egymás mellett ülnek 10en és sorba adogatják egymásnak az útlevelet. Mindenki néz rajta valamit, pecsételnek, majd a sor végén a kersztnevedet kiabálva,az útleveled lóbálva próbálják meg visszajuttatni hozzád. Mint a nemibeteg-gondozóban.

Én, bevallom, abban a tévhitben éltem hogy Kambodzsai Rielt használnak fizetőeszközként, de nem. Az első tuk-tuk hullámon át, az üvegfolyosón túli ATM-ből sem derült ki hogy milyen pénznemről beszélünk. Nem ajánlott fel opciót, csak várta hogy beüssem a kívánt összeget. A másik ATM már a szokásos módon felsorolt pár lehetőséget, innen sejtettem az arányokat. Úgyhogy USD van itt kéremszépen.

Persze a visszajárót néha rielben adják.. és itt válik követhetetlenné a pénz útja. De az utam végén végülis leszarom már kik hogyan húznak le. Ez egy ilyen hely, most már tudjátok, én szóltam.

Eleinte hostelben szálltam meg, de csak egy napig bírtam. Foglaltam egy szállodai szobát. (Ekkor már két jógatanfolyamot, Thaiföldi hostel élményeket tudtam a hátam mögött). Egyszerűen kell a privát szféra, nem akarok este 10kor a sötétben kotorászni a táskámban a segglyukamon keresztül véve a levegőt nehogy valakit felébresszek. Ráadásul zajos is volt. Öreg vagyok én már ehhez.

Szóval ma lelkiekben készülök a világ első számú látványosságának megnézésére, az Angkor Wat-ra, és valami ilyemsmire számítok.

Érdekes volt visszatérni ebbe a poros, de végülis hangulatos, bájos városkába. Azóta jártam pár illúzióromboló helyen, úgyhogy a tavalyi csalódás elszállt, idén már mintha csak pár nap telt volna el, úgy jöttem. Minden utca, minden piac élesen élt még az emlékeimben, élmény volt most nem felfedezőként, hanem látogatóként róni az utcákat. Továbbra is úgy gondolom hogy Siem Reapra elég 3 éjszaka. Az Angkor Wat kemény túra, 70 fokos melegben biciklivel. Kőkemény kirándulás. Mindkét alkalommal egy egész napot töltöttem ott. Idén hajcsárral érkeztem. Az útitársam minden templomot megmászatott velem. Kihoztuk a napból a maximumot.

Nade szavak helyett beszéljenek a képek:

Szépséges virágja a hatalmas fának:

 A szemfülesek itt felfedezhetnek egy elefántot.