K
2014. szeptember 15. írta: Utazolany

K

Kiteljesedik a történet, mindenki feszülten figyel. Mi a "K" sztori vége? Vajon hányan maradtak életben? Kit csuktak le? És miért? És miért nem?!

Az, hogy milyen volt Bangkok, senkit nem izgat, a Google mindenki barátja, nem igaz? Túl sok a megannyi megválaszolatlan kérdés. Inkább térjünk a tárgyra.

Bangkokban landolt a gép, onnan kellett eljutni a szállásra. Én találtam, a booking.com alapján, pénzt nem nézve, a legjobb értékelést kapott hostelben foglaltam kettőnknek szállást. "K" nagyon nyűgös volt, ő amúgy is imádja szórni a pénzt és mindig a könnyebbik utat választja, ezért nyaggatott hogy menjünk taxival. Napersze, két fehér nő ázsiában, lehúznak, elrabolnak stb. Neeem, biztos megy be BKV. És tényleg. Megtaláltuk! És milyen jól tettük. A taxival állhattunk volna a dugóban, míg a vonat seperc alatt benn volt a város szivében, ahonnan két perc sétára volt a szállás.

"K" már agonizált, nagyon nagyon nyűgös volt. Mindenre vágta a pofákat, gyenge volt, leült. A vonat indulásáig 10 perc volt még, addig hoztam neki enni és inni. Gondoltam kedveskedem neki egy adag mangóval, amit utolsó erejéből be is kapott, majd olyan fejet vágott, mint aki citromba harapott. Namármost nem ez az a fej amit látni szeretnék egy ilyen út után. Kiderült, savanyított mangó volt a zacsiban. Blöeee. Kinek jut eszébe így meggyalázni egy mangót?! Ráadásul ilyen orvul. Szóval nem sikerült életet lehelnem K-ba.

Megérkeztünk a szuperjó hostelünkbe, Becsekkoltunk, majd elindultunk körülnézni, leginkább kaját keresni. "K" mondta hogy neki is van kedve, persze menjünk. Aztán kis séta után rájött hogy rosszul van, mindjárt hány, de azért menjünk. Na, persze nekiálltam vizet keresni vagy valamit hogy enyhítsük a rosszullétet, de persze sehol egy bolt, nem ismertük a környéket, megszívtuk. Végül visszakeveredtünk a szállásra, be a szobába, ahol találkoztunk pár lakótárssal. K elmélázva beállt az erkélyajtóba, ezzel beengedve a dög-meleget (értsd: döglesztó rohadás meleg), és szóltak neki hogy nem kéne már itt mindenkit leizzasztani. Persze zokon vette. Nem sokkal később ágyba vágódott. Pár óra múlva felébredt, úgy tűnt minden rendben van, majd eljött az este és nyugovóra tértünk immáron normális éjjeli alvásra. (aaaaj de jó volt igazi ágyban aludniiiii!!)

Másnap reggel, kora hajnalban, egy üres Red-Bullos üveget találok K ágya mellett. Ja, Thaiföldön üveges a Red Bull, igen. De ne vágj már közbe. Nézem, mi történik, mi ez a sürgés forgás.

Hát ő azonnal kicsekkol, nem érdekli hogy két napra foglaltunk szállást, neki ez nem tetszik. Beszólt neki az a picsa. És én is csak egy ócska ribanc vagyok. De ezt csak mormogta. Dühösen lerohant a lépcsőn, ki az ATM-hez, én meg követtem, attól féltem, kárt tesz magában. ő meg kifiztte a két napi szállást (odadobta a pénzt) és elviharzott. Üvöltött velem hogy hagyjam már békén!

Komolyan csak álltam és hápogtam hogy bassza meg, hát én is egyedül akartam volna eltölteni a nyaralásomat, dehát idejött a nyakamra és nem bírt egyedül létezni. Én kérek elnézést... Nagyon örültem hogy elhúzott. Végre senki nem szívja tovább a vérem!