10 elvárásokat felülíró, agyament akadály és azok egy lehetésges megoldásai Bangkokban. - nehogymá élvezd az ottlétet te sápadtarcú!

1.) A tuktukos nem ismeri a térképet. És különben is egy lélegző spam.

Ugyan a szemkontaktus (amit úgy ér el hogy eléd vágódik) már igent jelent nekik, csak odakurjant míg te nyugodtan sétálsz, hogy akkor merre mész, és ha te naivan, jólneveltségből belemész a beszélgetésbe és válaszolsz neki, ő már úgy veszi hogy vihet is. Már ha egyáltalán tudja miről beszélsz. Térképet ne mutass neki, mert meghülyül tőle. A sugárutakat nem ismerik, magyarázhatod neki hogy Üllői út, meg Kálvin tér, mikor az Astorián vagy, akkor se fogja tudni miről beszélsz. Hogy mennyiért azt soha nem hozza szóba, azt neked kell. És akkor jön a hőbörgés. Csak tudnám hogy lett belőle az utak szorgalmas rovója. Egyik nap így szólt magához: "hinnye, de ismerem én az utcákat, elviszek bárkit A-ból B-be!"?
Szerencsére Bangkokban jók a helyi buszjáratok, a google maps segítségével bárhova eljutsz nagyjából 150 forintból. Láttunk már olyat hogy újonnan érkezett turistáktól 200 BHT-ot kért egy nagyjából 500 méteres útra, ahova a busz 10 BHT alatt vitt volna el. De persze ezt a helyieknek eszük ágában sincs megosztani velük. Az információ érték. Az elhallgatása is..
Megoldás: sajna eleinte nehéz, de vagy megtanulod vagy meghalsz: ignoráld őket. Ne nézz rá, ne szólj hozzá. Te csak egy két lábon járó pénzeszsák vagy akit ráadásul hülyének is néz, ott ránt le ahol tud (hogy egy kedves ismerősömet idézzem " nekik is élniük kel valamiből"), te döntöd el hány cafatra vagy hajlandó széttépetni magad.

2.) A bankos fél a pénzváltástól.
Juj! Pfuj, Euro! Gollam gollam!

A mi esetünk nagyon érdekes volt. A kísérlet izgalma egyre erősebbé és kiváncsibbá tett minket, a végére már élveztük ezt a szatírát és a biztonság kedvéért a látható kamerákba is belemosolyogtunk, hátha feltesznek minket valami kész átverés showba. Ha hasonló izgalmakra vágysz, itt a legjobb recept:
Végy egy 50 Euros bankjegyet, de csak 15-öt váltass be belőle. Na ezzel kölcsönösen belopjátok magatokat egymás szivébe, ugyanis ez mindenki képességét meghaladta.
Mi a következő visszautasításokkal szembesültünk:
Bank 1: Kell útlevél. Ok, első nap elfogadták az útlevél fotóját is, úgyhogy nem tartottuk magunknál. Persze a másik helyen ennyivel nem érték be. Jöhet a következő váltóhely.
Bank 2: Elfogadták, de direkt húzták az időt (ők nem érték be útlevéllel. Kellett a lakcíműnk, a telefonszámunk, aláírásunk, otthoni lakcím, jogosítvány, igazolványkép, bármi, ami időbe telik! vércsoportunk, születési anyakönyvi kivonatunk, majd közölték hogy mégis mit szeretnék elérni ekkora lúdtalppal), hogy legyen idejük átírni az aktuális árfolyamot, ezáltal kb 200 Forint haszonra szert tenni. Amint ez megtörtént felálltunk és elhagytuk a bankot. Jöhet a következő váltóhely.
Bank 3: Csak a teljes címletet váltják. Magyarul 50ből nem ad vissza, holott van nála annyi. Az általa felajánlott kedves megoldás: " majd visszaváltod a maradékot". Tudjuk hogy ez mit jelent... Jöhet a következő váltóhely.
Bank 4: Este 6-kor. a bank ugyan nyitva, de a pénzváltás már 5kor bezárt (Bezárt a lófaszt csak nem akart dolgozni) Jöhet a következő váltóhely.
Pénzváltó 1-10: Nem akar / tud visszaadni. Nem beszél angolul. Jöhet a következő váltóhely.
Pénzváltó 11: Beszél angolul, nem kér útlevelet, adna is vissza, csak épp kifogyott a címletekből. Nála váltottunk, neki legalább volt esze. NEM FÉLT AZ EURÓTÓL.
Megoldás: Legyen nálad kis címlet és sok készpénzzel érkezz, mert az ATMből nemcsak előnytelen árfolyammal kapsz kp-t, de kivétenként 180 BHT-t azaz 1800 Ft-ot vonnak le az egyenlegedből. Kártyás fizetés ugyanez. Még csak PR szinten éri meg bankkártyát használni a XXI. században. (Értsd: csak elhitetik, de nem igaz)

3.) Mindenbe tesznek cukrot.
Akkor is ha külön mondod hogy ne. Bár külön kristálycukrot nem tesz a cukros tejbe. És ha cukorbeteg vagy, dögölj meg. Cukros a kávé, tea, a frissen facsart gyümölcslé, sőt a friss gyümölcsökre is szórnak ha nem rántod el a kezét még időben. Turmix nem friss, hanem sűríett cukrozott tejből készül. Az, hogy nem kérsz bele cukrot azt jelenti hogy ezen felül nem szórják bele a kristálycukrot, de attól az még olyan édes hogy két lábon járó kandidává válsz seperc alatt. Cukros a pizzatészta, cukros a phad thai, a hal, a csirke, a húsleves. Cukros a natúr joghurt, amire van pofájuk azt írni hogy a hozzáadott B vitamintartalma miatt egészséges. Kis túlzással azt mondanám, thaiföldön a só is cukorból készül.

Már ragad össze a szád, mi? Látom ahogy nyalogatod!

Megoldás: Szerezz be kést, találj egy zöldségest, és a szállás lehetetlen körülményei ellenére is készítsd el a saját vacsorádat.

4.) Nem egy tipikus kereskedő nemzet.

A közgazdasági modellek megdőlnek. Marshall és Keynes forog a sírjában.

Nem ismerik az alkut*. Hány helyen olvastam, hogy imádnak alkudozni, de ez nem igaz. Idegesek lesznek, elfordulnak és egy fillért nem engednek semmiből. Ha napokat keresgéled az ideális terméket, és végre megtalálod, ki van írva hogy lehet kártyával fizetni, és már vennéd elő, közli hogy mennyit is fizettél? na pont egy kicsivel többtől használhatod. Amúgy készpénz. Ha csak egy kicsivel van kevesebb, akkor sem enged, inkább hagy elmenni. És ezt nem érti meg. Vagy 2%-kal kevesebb bevétel, vagy 0. Minden esetben a 0-t választják. Közgazdaságtanból egyes.
Ha egész nap nincs egy fuvarja sem és tudod hogy mondjuk 200 BHT a reális ár, ő mond ezret, de a határozott mosolyodból mindketten tudjátok hogy a 200 a reális, ő inkább tovább lustálkodik és éhen hal.
A piacon hármasával vehetsz árut, de ha egyet szeretnél, előfordult már hogy nem volt képes hárommal elosztani és csak egyet eladni. Sőt többért sem. Vagy hármat viszel, vagy nullát.
A közgazdaságtan ezennel lehúzta a rolót és visszavonulót fúj.

Megoldás: sóhaj, szemforgatás, birkatürelem. Vaaagy: sok pénz és leszarás, és a tény elfogadása hogy európai vagy annál drágább büdzsével kell számolnod.

* Pontosítok: Turistás helyen ismerik az alkut, a jelentéktelen kacatokra, amit a minimum árból szoroznak fel zavart színlelve. A termék minimum ára a pláza hetedik emeletén, illetve a piac eldugott részében, ahol a madár se jár pont ugyanannyi mint a földszinten, vagy a frekventált területeken. Tulajdonképpen nem áll érdekében hogy eladjon. Nem turistás helyeken mindezt leegyszeerűsítik helyi illetve turistáknak szóló árlistára. Ebből a turista árból ha megszakadsz sem tudsz alkudni. Annak itt helye nincs. Ide nekem Kovács tanárurat a közgáz tanulmányaim első számú kalauzát, mutassa meg a kereslet és a kínálat függvény metszéspontját kösz.

Kiegészítés:

4.a) No try no buy!

Kevés az a hely ahol reális árért felpróbálhatod a kiszemelt ruhadarabot. Se farmer, se semmi aminek pont a szabása lenne a lényege. 

5.) Konfliktuskezelés.

Elfordul, nem foglalkozik veled. Ha nem tudja, nem néz utána, nem kérdez, helyette inkább azt mondja nem lehet. "Can nooooot". Vagy "No haveeeee". De ha egy kicsit erőszakoskodsz, alányúlsz, időt szánsz rá, simogatod, kinyalod a seggét akkor hív egy hozzáértő főnököt, aki - láss csodát - mégis talál megoldást a helyzetre!
Ha én minden egyes "can nooooot" és "no haveee" után egy forintot kapnék, milliókkal térnék haza.
Megoldás: tűrj tűrj, számolj el 10ig és mosolyogj. Különben meghalsz.

6.) A fehérek adója.
A logikám alapján azt is alapnak tekinteném hogy egy terméknek előre kikalkulált ára van. Most nem a külön alkudozásra szánt vásárokról beszélek. Szinte mindenhol európai vagy a fölötti árakkal szembesültünk, pár helyen fel is tüntették hogy turistáknak ennyi, helyieknek tizedannyi. Az eladó zavartan néz, míg megtriplázza az árat csak neked. Ha nincs előre bekészített tripla áras étlapja.
A megoldás: engedd előre a helyit és nézd meg mennyit fizet. Nagyobb eséllyel kapod ugyanazt az árat. Ha véletlenül besétálsz egy csapdába, akkor amint meghallod hogy az eladó kihangsúlyozza hogy ő turistáknak pont annyiért adja amit ad, mint a helyieknek, sipirc onnan. Nem szégyen fölösleges drága porfogó nélkül távozni! Legyen vér a pucádban. Ha más nem, bátorítson az hogy oda vissza többet úgyse mész ;-).

7.) Áutentik.
Míg a távoli Európában arról ábrándozunk milyen jó lehet a valódi helyi ázsiai életbe belelátni, nem ám a szemfényvesztő turistaparadicsomok üvegbúrájában nem-megismerni a kultúrát, gondoljunk bele pontosan mit értünk ezalatt.
Az igazi autentikus élmény koszos büdös és kiábrándító. Minden eladható helyszínt, programot eladnak, úgyhogy elkerülhetetlen a lehúzás. Elefánttrekking itt, tigrissimogató ott. Mindent a pénzért, semmi se szent. Pár eltévedés után mosolyogva emlegettem fel hogy de ez legalább "áutentik", hát mindenki erre vágyik nem? :-D Nem. Hidd el, nem vágysz ilyen élményre.
A kiábrándító tény az hogy a szegény, távoli országokban vagy lehangoló autentik azaz helyi életet látsz, vagy ami megmaradt épen, azt túlárazva, széjjel turistásítva előre megrágva kapod. Mindegyikből hiányzik már az élet.
Megoldás: Házasodj be, vagy hívasd meg magad helyi gazdag esküvőkre, az olyan Mátyás királyos autentik élmény lesz. Igaz is meg nem is.

8.) A kedves "segítők"
Te csak egy hülye turista lehetsz, semmi több. Nyilván nem Zuglóban foglaltál szállást, ergo ha az utcán rádtalál valami lusta tuktukos vagy más jóakaró, az egy gyomor összeszorító vészkiáltással nyomban a segítségedre siet (te elsőre bűntudatot érzel, mert alapnak tekinted hogy csak szükség esetén szólnak rád a helyi szabályokat jól ismerők), mintha rátapostál volna egy szent fa gyökerére, és közli hogy nem tetszetős a viseleted a tök ellentétes irányban lévő - és kit érdekel amúgy hogy te tervezel-e bemenni - nevezetesség korlátain belül.
Már Kambodzsában megfogalmazódott bennem az "élő spam" fogalma. Öncélúan gondolatmegszakító emberek. Nem történt ez másképp Bangkokban sem. Hol a tuktukos, hol a souvenir boltos, hol meg egy átlagos járókelő nem hagy a gondolataidba merülni. Érdekesség még hogy minden szállásnak megvolt a maga vele járó zaja. Vagy a víztároló zubogása, vagy egy kakas folyamatos kukorékolása, vagy egy generátor búgó zaja társul minden egyes szálláshoz. A megnyugvás maximum a változatosságban érvényesülhet.
Megoldás: mély levegő, mosoly, magyarul elköszön, továbbmegy.

9.) Átláthatatlan transzferek.
Ha távolsági buszra van szükséged, nem lehet tudni melyik a hivatalos jegyeladó irodájuk és melyik a kamu. Ez is egy olyan dolog amire nem is gondolnál hogy probléma lehet. Elvileg magától értetődő, hogy ilyenekre támaszkodhatsz. Bízhatsz az állami szervezetekben. Hisz otthon a Nyugati Pályaudvariénál olcsóbban sehol sem találsz vonatjegyet. Volt már olyan hogy közvetlenül a Kosztolányi Dezső téri parasztelosztó mellett teljesen államinak tűnő jegyirodában szemrebbenés nélkül 3szor annyiért adták azt a jegyet amit később egy másik helyen vettünk meg.
Megoldás: várni a vakszerencsére, vagy ismerni egy helyit. Lemondani a normális árról és hagyni hogy lehúzzanak.

10.) Csurig töltött vizespalackok
Ezer esetből ezerszer locsoltam le magam vízzel a gyenge minőségű, azonnal behorpadó, de hál' istennek csurig töltött palackok jóvoltából. Pazarlás helyett nem lehetne-e esetleg 10 ml-rel kevesebbet bele tenni?
Mindezek külön külön megnehezítik egy utazás amúgy is hektikus élményét, de mindenképpen hozzásegítenek ahhoz hogy feltedd magadnak a kérdést: Vajon törvényszerű, hogy csak nagyon távol teljesülhetnek a vágyaid?