Koh Changon egy utazási irodán keresztül foglaltunk buszjegyet Siem Reapba, Kambodzsába. Itt található az Angkor Wat nevű híres templom és környező romjai. Az ember azért megy oda Thaiföldről, mert csak 30 napig érvényes a vizummentesség. Ha átléped a határt és jössz is vissza, kezdődik elölről a visszaszámlálás. 30 napnál tovább 35 EUR-ba kerül a vizum.. Kambodzsába a vizum a tavalyi 20 USD-ről 30 USD-re emelkedett. Tehát anyagilag nem éri meg átmenni, viszont az ember mégiscsak kíváncsi a szomszédos országokra, ha már ilyen messzire eljött.
Már vártuk az új kalandot, tök olcsón vettük a jegyet, 250 BHT/fő egy 10 órás buszútra! Az utazási iroda még telefonszámot is adott arra az esetre ha nem érkezne időben értünk a kisbusz. Mondta hogy a határon magunk kell, átkeljünk és utána sajnos nem tud begyűjteni ugyanaz a jármű, egy nagyobb buszra kell felszállnunk, amit ugyan furcsállottunk, de nem tulajdonítottunk neki nagyobb jelentőséget. Nekem google helyett ott volt az útitársam , aki már cuppant is rá a netre és gyorsan kiderítette hogy létezik egy ingyenes busz a Kambodzsai oldalon, ami egészen Siem Reapig visz bárkit. Úgyhogy ha más nem, akkor azzal a busszal megyünk. Persze akkor már elburjánzott e lehetőség magja mindkettőnk agyában, hogy talán erről a buszról beszélnek. Az az érdekes hogy mind a 10 ügynökség akiket kérdeztünk kis és nagybuszt emlegetett, ezért gondoltuk hogy ez egy ilyen szokás errefelé.
Te, aki valamilyen romantikus naivitással azon morfondírozol hogy mindenféle felkészültség nélkül ázsiába mész világot látni, és itt nem villan fel a piros felkiáltójel a fejed fölött, bármikor kétséged támad ilyenkor, sose legyints úgy mint én, aki azt gondolta hogy ez egy szokás. Nem. Ha nem vagy biztos benne, nézz utána. Esetleg használd a keresőben a "Scam" azaz "átverés" szót és rögtön megvilágosodsz. Mivel mi ketten voltunk, útitársam a nyomás alatt extra jól teljesítő ráadásul a stresszt élvező vezér, és én aki hűen követi, jó csapatot alkotunk, de nélküle nem tudom hogy éltem volna túl ezt az utat.
Reggel 7kor felszedett minket a kisbusz, kaptunk egy azonosításra alkalmas matricát, jól látható helyen felhelyezve a pólónkra, hogy a komp (és a határ) után könnyedén begyűjthessenek minket. Megálltunk vagy kétszer jó lehúzós helyeken, hogy drágán együnk szart, de ez is oké, hisz számítottunk erre. De az hogy a határ előtt 2 km-rel lehúzódjunk egy félreeső helyen, ahol kipakoltatják velünk a csomagtartót, és elhúz a kisbusz és otthagy minket pár határozottnak látszó idegennel az már kezdett ijesztővé válni. Hála a modern kornak, a GPS remekül megmutatta hogy 20 perc gyalogtúrára vagyunk az első számú célponttól úgyhogy bármi is lesz, maximum odasétálunk gyalog, nem lehet gond.
Ahogy a neten is olvastuk, forgatókönyv szerint alakultak az események:
Leültettek minket a hátsó kertben, az új kísérőink határozottsága érezhetően szilárd volt. Annyira szilárd, hogy egyszer sem pislogtak. És közölték hogy innen másik busszal megyünk tovább és mindenki adja oda a matricáját. Mi tudtuk hogy itt vizum eladásról és lehúzásról van szó, úgyhogy nem hagytuk magunkat. De ők is készültek. Egyesével hívtak be minket az irodába, hogy ott győzzenek meg minket arról hogy ennek csak ez az egy módja van. Ez a világ legtermészetesebb dolga. Csak úgy mint a "most váltsál itt nálunk pénzt, több lehetőséged nem lesz" művelet. Két utastársunkat sikerült bepalizniuk, de a mi és 3 orosz útitársunk nem dőltünk be. Hamar rájöttek, hogy belőlünk nem lesz pénz és elkezdtek kurvaanyázni meg fuck you-zni és mondták hogy akkor ennyi volt, viszlát, eredjünk utunkra. Személy szerint hálát adtam az égnek hogy nem lőttek le, hisz mit számít a mi életünk nekik.... még a húsunkat is fel tudják dolgozni seperc alatt.
A határon átjutottunk, a sok neten olvasott rossz hír ellenére (többet kérnek a vízumért, ha nem működsz együtt, órákig váratnak, nem tudnak visszaadni nagyobb címletből, nem adnak pecsétet, így az országot elhagyni nem tudod, stb) "csak" 100 BHT kenőpénzt kértek, de azt már olyan rutinnal hogy a gyomrom felfordult tőlük. Kedélyesen rámnéz az egyik határőrnek látszó tárgy, könyökölve rámnéz a napszemüvegén keresztül és a fogai között sziszegi "szto baht" mondom wtf, nem értem. erre megismétli "hundred bahts". Ja hogy száz BHT (kb 1000 Ft). Ezt csak úgy neki zsebbe, mert ő ott áll és megkeserítheti az életem ha épp olyanja van. Úgyhogy pofavágással odaadtam neki a pontos összeget. Undorító féreg.
A határon átkelve természetesen senki nem várt minket. Úgyhogy onnantól kezdve az előre befizetett többletköltséggel járt. Jött volna az ingyenes busz is de csak 2 óra múlva. Mindenki ajánlott fuvart csillagászati összegért, de mi szépen kivártunk (értsd: jég hátán is megélő őrangyal útitárs fűvel fával alkudozott, majd fejenként 5 dollárra leszkanderozta az árat) és beültünk az új szállítóeszközbe, amit 3 fiatal srác vezetett gyümölcsöt szállítva, de elfértünk. 3 órás út után megérkeztünk Siem Reapba, de már gondolkodni sem volt erőnk. Szeretjük-e utáljuk-e erről majd holnap értekezünk.
