Meg se kottyant a reggel hatos kelés, annyira izgatottan vártam a reggelt. Ugyan négy napja nem alszom, de este, amikor ezt a bejegyzést írom, sem vagyok fáradt.

Nem sokkal a közösségben való megjelenés után ért az első sokk. Nazális mosakodás. Egy műanyag kancsó segítségével meleg sós vizet juttatunk az orrunkba, a fejünket kissé oldalra hajtva, a kiskert fölött. A víz a másik orrlyukon és néha a szájon át távozik. Gusztustalan érzés, nem tudom, valaha is meg tudom szokni. A fiúk legnagyobb örömére szabadon száll a takony a szélben, még rá is tesznek egy lapáttal. Szemérmesen elbújok, ne lásson senki és diszkréten zsepibe fújom az orrom. Blöeee, ez tényleg undi.

Ezek után 30an felvonulunk az ashram legmagasabban elhelyezkedő termébe és megkeztjük az egyik kedvenc gyakorlatomat, a alvást meditációt. Ilyenkor pihenjük ki az orrtisztításos traumát.

Utána jóga, reggeli, filozófia. Most még csak az általános közhelyeknél tartunk, ami jó hogy elhangzik egyszer, viszont számomra csalódás hogy a résztvevők nagy része csillogó szemmel bólogat, mint akiknek ez tényleg új. Sokan vannak akik csak a jóga hatására kezdenek el gondlkodni, pedig menne ez anélkül is. Számomra kényelmetlen az az érzés hogy egy másik ember vagy eszme rágja a számba az én "egyéni" gondolataimat.  Tény, nem voltak illúzióim a társasággal kapcsolatban, de azért vártam a csodát...Van egy lány, aki hasonló fintorral az arcán kereste a lelkitárs tekintetét és össze is akadt az enyémmel. Angol finomsággal puhatolta ki a véleményem a fent elhangzottakról és felszabadultan konstatáltuk hogy nem vagyunk egyedül információra továbbra is kiéhezve. Ha már beszélünk akkor a hagyományokra lennék kiváncsi, hogy pl a hatha jógában miért nyomjuk meg a két szemöldökünk közötti pontot? Van ott valami idegvégződés vagy csak három ujja volt az első gurunak? Az ősi szokások izgik és tiszteletre méltóak, és ha ilyen tényekkel tisztába jövök akkor már én, saját magam fogom tudni levonni valószínűleg ugyanazt a következtetést amit most itt készen, becsomagolva a szájunkba rágnak. De nekem erre magamtól kéne rájönnöm.