Végy két ünnepet: a karácsonyt (házak kivilágítása) és a szilvesztert (petárda), mosd össze, szorozd be százzal, és máris létrehoztad a Diwalit. Adj hozzá még egyszer annyi töménytelen mennyiségű petárdát + tüzijátékot és néha testközelből, néha messzebbről ijesztgesd a jónépet. Amúgy egy idő után hozzá lehet szokni. Bár az ünnep másnapján igencsak megzavarja a meditációt. Néha háborús övezetben éreztem magam. 

Az ashram szervezésében a saját bőrömön tapasztalhattam az ünnep kimenetelét. Előszöris egy csoporttársunk által gyönyörűen kidolgozott mandala fogadta a vendégeket:

Ilyet a legtöbb bolt és lakás bejárata előtt láttunk, lefotóztam egy másikat:

Sok fény, sok kaja (paneer massala, kofta, daal massala), szuper, meglepően jó zene (trans, d&b), a konzervatívabb helyeken csak ilyenkor találkozhatnak a különböző kasztok, bárkit fel lehet szedni büntetlenül. Az ashram személyzete alig várhatta ezt az ünnepet, hiszen nekik szól ez igazán. Aranyosan flörtöltek egymással, mosolyt csaltak az arcomra. A helyi lány gyönyörűen táncolt a csodás szárijában, minden nőiességét beleadva. Ezek a nők úgy tudják ringatni a csípőjüket, tiszta falábúak vagyunk hozzájuk képest!

Diwali idején fesztiválhangulat uralkodik, minden utcából más zene szól, mindenki táncol. A szinglik nosztalgiáznak a boldog párocskák láttán. Én is inkább ültem és figyeltem. Nem volt kedvem táncolni. Hiányoztak a barátaim. Érdekes hogy csak most, a bulihangulat hatására. Hamar lefeküdtem, háborús álmom volt, ki tudja miért. :-)

(a rohadék petárdák miatt!%+!%!//% Grrrrrr)