Mi már csak röhögni tudtunk, mikor a busz negyedszerre fordult vissza az autópályán, hiszen ősi szokás szerint, ő sem tudta hogy mit csinál. Kisbuszt vezetni egyenesen le 60 km-t? Úristen, ez lehetetlen küldetés. Bár be tudnám rajzolni a térképen, hogy igaziból mennyit mentünk. A komp minden órában indul, egészkor. Namármost mi 15:01-kor értünk a kikötőbe. De hogy igazából miért is alakult ez így: A cél előtt kb 2 km-rel megálltunk tankolni. 

Hatásszünet

2 km. 

Szóval én értem hogy tankolni kell, de az komoly, hogy a frissen szeletelt gyümölcsöt áruló néni ingyen gyümit ad a sofőrnek ha oda viszi a napi 10 kuncsaftot? Külön ránk szóltak hogy szálljunk ki, és kedvesen odatereltek mondván "egyél mert éhes vagy!". Nálunk már félig pálinkává rohadt a 8 kg gyümölcs, úgyhogy köszöntük szépen, de nem kértünk semmit. Végre megtankoltunk és 5 perc múlva a kikötőben voltunk. GPS besúgó barátunk szólt hogy pontosan melyik kikötőbe menjünk, de a sofőr jobban tudta. Egy másik helyen tett le minket, ahol készségesen várt ránk egy helyi néni, természetesnek véve hogy követjük és nála veszünk kompjegyet. Mikor látta a kérdőjelet és a sok sok bomba, koponya, százalékjel és kettőskereszt szimbólumot a fejünk fölött, elkezdett sürgetni. Na és ekkor kell sarkon fordulni és elmenni, mert ez a lehúzás ordító jele. Szerencsére ők se veszik a fáradságot hogy jobban leplezzék a simlisségüket, elég könnyen kiszúrhatók. Így hát mit sem sejtve magunk sétáltunk a csapdájukba. 

Körbe kérdezünk a több függetlennek látszó kisasztal mögött ülő néniknél, kinél mennyibe kerül a kompjegy. Mindegyik egységárat mond. Más lehetőség híján megvesszük a jegyet. Sőt, a jegyárban egy ingyenes fuvar is benne foglaltatik, milyen kedves! Na ez a fuvar vitt el minket a hivatalos pénztárig ahol természetesen olcsóbbért volt a jegy. Ezért nem oda vitt a sofőr.

Most lehet itt sopánkodni, hogy dehát ők harmadik világ, és hogy nekünk európaiaknak ez nem pénz, de én konkrétan leszarom és rohadtul fel tud húzni az ilyen lehúzós viselkedés. Ezáltal csak azt érik el hogy többet nem akarok idejönni. Ha az ember nincs résen, pont ugyanannyit költ mint Európában, mondjuk Olaszországban. Akkor meg már inkább ott nyaraljon, és nincs vesződség. Nálam még mindig Horány vezet az ideális nyaralóhelyek listáján. Olcsó, közel van, tiszta víz folyik a csapból, tiszta a levegő, beszélik a nyelvet, nem mászik senki az arcodba.

Visszatérve, még a kompon is ért minket incidens, de ez eltörpül amellett hogy a szigetre lépve egy olyan tábla várt minket ahol kötelezik a turistát (és csak a turistát), hogy fizesse meg az amúgy tök kevés belépési díjat, mert hogy ez a terület itt fejlesztésre szorul. Hát isten fizesse meg, mondtuk és átléptünk a kikötő kapuján, ahol a "Welcome to the Paradise" felirat köszöntött bennünket. Gondolom sejtitek hogy a paradicsomhoz max annyi köze volt, hogy hagymával, paprikával egy jó lecsó készülhetett volna belőle.