2013 márciusa környékén elhatároztam hogy elvégzek egy 500 órás jógaoktatói tanfolyamot. Indiára esett a választásom, annak ellenére hogy Európában is pont ugyanerre a tudásra tettem volna szert. Az ok prózai; menekülés a stressz elől, világjárás, a gondolataim helyrerakása mielőtt belevágnék életem felelősségteljesebb részébe.

31 éves vagyok, társadalmi szabályok között felnevelve, melynek köszönhetően érzem (és ha nem érezném magamtól akkor segítségemre siet a környezetem) a nyomást a családalapításra, a hosszabb távú letelepedésre, pedig nemrég találtam csak önmagamra. Tiszavirág életű az az időtartam az életben mikor kellő pénzzel és idővel rendelkezik az ember, és felelősségteljes döntést képes hozni a jövőjét illetően. Én ezt most élem át.

Szerencsémre a munkámban sosem értem el sikereket, éppen ezért könnyű szívvel mondtam fel a zsíros-multis-pénzügyes állásomból. Nem veszítettem semmit. Imádtam a kollegáimat, de az agyam napi 8 órában rohadt el. A "ha már lúd, legyen kövér" elvét követve belevágtam a nagy utazásba hogy figyeljek, lássak, tanuljak annyit a távoli kultúrákból ami által az életem teljessé válhat, boldog lehetek. 

Ebben a blogban a jógáról és az utazásról olvashattok kisebb szösszeneteket.