Az előző bejegyzés folytatása:

50en körbeültünk egy gyertyát, a meditáció vezetője leoltotta a lámpát, meggyújtotta a gyertyát, behunytuk a szemünket, tenyerünket összeérintettük és elzümmögtünk 3 ohm-ot. Ilyenkor szellemülünk át a gyakorlatra. Majd kinyitottuk a szemünket, és teljes csöndben néztük a sötétet egyedüliként megtörő pici, távoli, fényes, puha lángot 20 percen át. Soknak hangzik, de egy pillanat elrepült, és nem is pislogtam sokat. Hihetetlen nyugalom lett úrrá a termen és mindannyiunkon. A gondolataink kiürültek, semmi más nem szerepelt benne, mint az az egy szem gyertyaláng. Nyitottan álltam a feladathoz, és számítottam némi mellékhatásra, hogy például sosem tudom kitörölni azt a látványt a szememből, de 20 perc után, mikor lefeküdtünk a földre és becsuktuk a szemünket, nem láttam semmit, csak sötétséget. Ez teljesen megnyugtatott és megkezdtük a gyakorlat második felét, a kb 20 percen át tartó relaxációt. A vezető a figyelmünket ujjpercről ujjpercre, csigolyáról csigolyára irányította, majd elkalauzolt minket a Himalájába, ahol épp felkel a nap, de még minden csendes, harmatos, halálosan nyugodt. Itt megjelent az egyik szerettünk az oldalunkon és a homlokunkra tette a kezét. Ekkor kicsit bepárásodott a szemem, olyan jó érzés volt. 

A gyakorlat végeztével csukott szemmel felültünk, összedörzsöltük a tenyerünket, majd a kezünk melegét a szemünkre irányítottuk, pislogtunk, majd szép lassan leeresztettük a kezünket alap pozícióba (a térdünkre). Közösen elmorogtunk egy "Namaste"-t (köszönés, üdvözlés), és felfrissülten mentünk a dolgunkra.

.