A tanfolyam végének közeledtével minden megszépült, hirtelen mindenki kedves lett, a koránkelés sem okozott nehézséget. Ez a búcsú kezdete. Halálos kórban szenvedőkként tekintettünk egymásra. Egy családdá váltunk. Utolsó nap a tanári engedély kiosztó ceremónián mindenki ölelt valakit. Jó érzés megbecsültnek, elfogadottnak és egyenértékűnek lenni. Akik idáig elutaznak, levedlik az otthon viselt álcájukat és szeretettel várják a mindennapok kihívásait. Így sok fölösleges kört spórolunk meg a jó kapcsolat kialakítása érdekében. Akármerre is szaladunk a világban, tudjuk hogy a közelben ott van egyikünk, számíthatunk rá, pont mint egy nagy családnál.

Az osztálytársaimon kívül még az ő esetükben igaz az hogy bazi sok közös ismerősünk van. Végre egy banda!6