A vonatunk atomóra pontossággal érkezett meg Agrába, riksákba vágtuk magunkat és hipp-hopp a szálláson találtam magam. (Sai Palace a hely neve). Lepakoltam a szobámba (kitalálhatjátok ki volt a hálótársam),

térültem fordultam és mit látnak szemeim: kiskorom elérhetetlen álmát. Az akadályok netovábbját. A Hotel nevű társasjáték egyik pillérjét (fontos eleme az életemnek :-)). A Taj Mahalt. Fehér márványból készült, a levegő poros, éppen ezért nem hivalkodik a maga hatalmas felbecsülhetetlen értékű bájával.

A XVII. századi Agrában, Jahan Shas nevezetű uralkodó emelte a mauzóleumot szeretett felesége Mumtaz Mahal emlékére, aki 13. gyerekük szülése közben halt meg. Két utolsó kívánsága közül ez volt az egyik, a másik, hogy a férje ne nősüljön újra. És így lett. Szép, kedves történet. Főleg abban a kultúrában - azokban az időkben. 

Agra poros, mocskos turistalehúzós város. Egy éjszakánál többet nem ér meg. Csak akkor menjetek oda ha pont az egy köpésre lévő 1000 km-re lévő városban van dolgotok.... vagy a 200 km-re lévő Delhiben.